Egy tavaszi esős estén...
Vonatra készült egy fiú..
Kinek nevét sem tudom.
Ez,egy beteljesületlen
Szerelem.

A vonat elindult,
A fiú..lemaradt.

A lány kérlelte Őt..
A fiú..pedig..
Csak mogorván elutasította Öt.

A lány..
Azóta is a szobájában szenved..
Csak sír,szive a bánattól
Majd ketté hasad.

De a fiú szive...
Nem Érte dobban.
Úgy gondolta a lány..
Az Ő élete így..
Semmit sem ér.

Leült a gép elé...
S e-mailt küldött a fiúnak.

Eldobom életem..
Mert nem szerettél..
Nem adtál,legalább egy esélyt..
Bizonyíthassam...
Én is érek annyit,
Mint az a másik..
Ki miatt eltaszítasz zordan.
Meglátod....palira vesz Ö.
Nem hiszel ma Nekem,
De ajtóm bezárult előtted,
Hozzám már panaszkodni se jöhetsz,
Mert soha nem hallgatlak meg.

Eldobom inkább életem,
Mert nem szerettél,
Eldobom..
Mert így..
Semmit sem érek Én.
Légy boldog e világon,
Én Nélküled nem leszek az,
Hozz hát virágot a síromra,
De ne panaszkodj ott már Nekem.
Én már rég az angyalokkal táncolok,
S nem hallom már a
Segélykiáltásod.

Ezennel elküldte a lány
A levelet.
Szikét ragadott
A csuklóján áthúzta,
Majd a szivébe fúrta,
Mely már rég vérzett.
Az élete ezennel
Véget ért,
De így már nem remélt.

A fiú a levelét megkapta,
S csendben elsiratta.
Megbánta hogy a lány szivét
El nem fogadta.
S a kapott szeretetet
Nem viszonozta.
Ezért életét feladta.
S a lány után ment a sírba.

Örültek az angyalok között
Egymásnak,
Hisz ott már...
Egymásra találtak,
S szerethetik egymást,
Az idők végezetéig.


(Kedves Barátaim!
Ha egy szivet felétek nyújtanak,
Ne döfjétek át,egy elutasító szóval,
Fogadjátok el,és éljetek boldogan.)