Szüleimre Emlékezve 2011.11.01.
2011.11.03. 19:37
Fájdalom
Az Embernek ha lelke fáj nagyon
átüvölt az árnyakon,
torkán hang nem jut ki
mégis ez számára a világ fájdalom.
Ha elveszíted Szeretted,
Úgy érzed nincs tovább..
Elviselhetetlen az űr,
Mely Szeretted távozása után Veled maradt.
Volt egyszer Apa..Anya..
Apa már negyed évszázada távozott a földi létből,
hiánya olyan még ma is,
mintha a holdról nézném a világűrt.
Maradt Anya és Lánya
élték mindennapjaik szerényen,
munkába menekülve,hogy
elviseljék mély fájdalmuk.
Két évvel később a lány férjhez ment,
Majd újabb két év
s a párnak
gyönyörű kislánya született.
A férj fiút akart,s egészséges lány született.
Ekkor úgy döntött nem kell a két nő neki..
..távozott..!magára maradt
a pár hetes kislány anyjával és mamájával.
Gyönyörűen teltek a napok a hetek,hónapok s évek.
a kislány felcseperedett,Nővé érett.,
Anyja ekkor elvesztette a munkáját,
de talált gyorsan másikat.
Boldogok lehettek volna végre,
Ha nem jön egyik éjjel a végzetes telefon...
Átsuhant halkan-csendben,mély álomba szenderülten
Az örök élet birodalmába,Papika mellé,
Nagyika elaludt örökre.
E sorok írója és lánya,Aki a Nagyika szeme fénye volt mindig,
Fájdalomtól megtört szívvel tudatja Minden Netes Barátjával
Eddigi eltűnésének okát,
Nincs többé Édesapám s Édesanyám,s imádott Lányomnak
Szeretett nagyikája.
Kéklaguna/Icus és Lilkampanybaba/Kriszta
|