†

Csak ülök a szobámban..
..s nézek.. a semmibe.
Eszembe jutnak a szép emlékek,
Drága Kollégám soha nem mondja már..
..Ica..adj egy kávét..
..cigiszünet..
..pihenjünk picit.

Holnap készülünk s szombati lakodalomra..
..de Te már nem lehetsz itt Velünk.
Mióta Te nem vagy..
Amit eddig Te csináltál meg..
..tökéletesen..
Azt Én,s Ildikó,Kit nem ismersz,
Csináljuk  most helyetted..
..könnyeimmel áztatok pár abroszt..szalvétát..
..s felvarrom a főasztalra a szoknyát.

Hiányzol nagyon..
..kiülök egyedül..
..kávé..cigi..
..de Te nem szólsz már Hozzám..
Kávéspoharad őrzöm az öltözőszekrényben..
..s várom..mikor veszed el.

A bálakban..nem köszönsz már el..
...éjfél körül..ha nyílik az ajtó..
..mindig várom..
..azt mondd..
..”Szia Ica..megyek..
..majd reggel találkozunk,
Pihenj kicsit Te is,
Álmodj szépeket,
aludj jól.
..Puszilom Krisztit..
vigyázz Rá!”

Reggelente nem csinálsz már
Nekem a büfébe bundáskenyeret..
..nem adsz Nekem ebédet,
..nem küldesz Krisztinek semmit..
..csak álmodsz..
Örök álomba borult
Két szép szemed.

Félek a holonaptól..
..félek  a mindennapoktól..
..most hogy már örök ,s végső búcsút
Vettünk Tőled tegnap
..most tudatosult bennem..
Tényleg..hiába várunk keresünk..
Te odafentről nézel minket.

Fáj..nagyon fáj..
Könnyeimmel küzdök..
Ott zokogok..
Hol senki sem lát..
Nem tudja betölteni
Az üres sarkog zugát..
Soha..senki..már.

Ica …és sokan…mások..

2007.07.19.