Fájdalom

Az Embernek ha lelke fáj nagyon

átüvölt az árnyakon,

torkán hang nem jut ki

mégis ez számára a világ fájdalom.

Ha elveszíted Szeretted,

Úgy érzed nincs tovább..

Elviselhetetlen az űr,

Mely Szeretted távozása után Veled maradt.

Volt egyszer Apa..Anya..

Apa már negyed évszázada távozott a földi létből,

hiánya olyan még ma is,

mintha a holdról nézném a világűrt.

Maradt Anya és Lánya

élték mindennapjaik szerényen,

munkába menekülve,hogy

elviseljék mély fájdalmuk.

Két évvel később a lány férjhez ment,

Majd újabb két év

s a párnak

gyönyörű kislánya született.

A férj fiút akart,s egészséges lány született.

Ekkor úgy döntött nem kell a két nő neki..

..távozott..!magára maradt

a pár hetes kislány anyjával és mamájával.

Gyönyörűen teltek a napok a hetek,hónapok s évek.

a kislány felcseperedett,Nővé érett.,

Anyja ekkor elvesztette a munkáját,

de talált gyorsan másikat.

Boldogok lehettek volna végre,

Ha nem jön egyik éjjel a végzetes telefon...

Átsuhant halkan-csendben,mély álomba szenderülten

Az örök élet birodalmába,Papika mellé,

Nagyika elaludt örökre.

E sorok írója és lánya,Aki a Nagyika szeme fénye volt mindig,

Fájdalomtól megtört szívvel tudatja Minden Netes Barátjával

Eddigi eltűnésének okát,

Nincs többé Édesapám s Édesanyám,s imádott Lányomnak

Szeretett nagyikája.

Kéklaguna/Icus és Lilkampanybaba/Kriszta

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.